Előző cikkünkben Szentmihályi Anita válaszolt kérdéseinkre, aki az egyesület utánpótlás vezetője. Következő körben kicsit mélyebbre szerettünk volna ásni, és olyan embert megkérdezni, aki nem csak a technikai dolgokat, hanem már magát az edzéseket is vezeti. Választásunk első sorban Pekár Bencére került, aki több korosztály edzője is ebben, így elmondja tapasztalatait, észrevételeit.
– Kedves Bence, örülünk, hogy elfogadtad a felkérésünket. Mondanál magadról pár szót, hogy kerültél a csapathoz, mit csináltál azelőtt, és milyen szerepeket töltesz be az egyesület életében?
„2009. szeptemberében kerültem Komáromba, amikor az egyetemi kézilabda csapat utánpótláscsapat hiányában megszűnt. Akkoriban Bognár Imre tanár úr és Márton Ádám révén kerülhettem Komáromba. Az első év nagyon nehéz volt, hiszen az egyetemi tanulmányaim miatt rengeteget ingáztam Komárom és Szombathely között. Az egyetem elvégzése után maradtam Komáromban, hiszen itt kaptam testnevelői állást a Feszty Árpád Általános Iskolában. Egy évvel később már Ácson tanítottam, de 2013-tól már edzői minőségben is részt vettem az egyesület életében. 2013-tól kezdtük el új alapokra helyezni a komáromi utánpótlásképzést. Szakács Tibor edző munkatársammal és Szentmihályi Anitával karöltve kezdtük el a tudatos építkezést. 2014-ben Suszter Lászlótól az ifjúsági csapatot vehettem át, amit a mai napig is irányítok. Abból a csapatból már többen a felnőtt csapatot erősítik. 2015-ben véget ért az ácsi kaland és újra a Feszty Árpád Általános Iskolában tanítottam. Ebben az évben indítottuk el először a legfiatalabb csapatainkat (U9) a gyerekbajnokságokban. Ezeket a gyerekeket már 3 éve egy előre meghatározott koncepció alapján képezzük és neveljük.
Ha azt vesszük, a kézilabda szakosztályon belül a fiú vonalon én képzem a legfiatalabb korosztályt (U11) és a legidősebb korosztályt, hiszen a felnőtt csapatnak is én vagyok az edzője.”
– Utánpótlás és felnőtt edző is vagy, ez mellett még játszol is, melyik feladat a nehezebb? Vagy melyik áll a legközelebb a szívedhez?
„Természetesen van egy sorrend, ami folyamatosan változik, hiszen a legkisebb korosztály nevelését kiemelkedően fontosnak tartom, hiszen ebben a korban lehet megszerettetni a gyerekekkel a kézilabdát, itt lehet a legtöbbet formálni a gyerekeken. Emellett rengeteget kap vissza az edző tőlük. Egy-egy jó megoldás egy-egy siker, látni, ahogy egymásért küzdenek, úgy gondolom, hogy felbecsülhetetlen.
A férfi ifjúsági csapatban – amit most már négy éve vezetek – olyan sokszínű a mindennapi munka, mint az időjárás. Leginkább egy hullámvasúthoz lehetne hasonlítani, hiszen rengeteg pozitív dolgot kap az ember és mellette jó pár évet öregszik is.” – mondta Bence nevetve. „Viszont úgy gondolom, hogy ez a rögös út összekovácsolja a fiúkat, egy csapatként küzdenek, és mellette nagyon jó barátok lesznek az évek folyamán. Sokszor szoktam mondani a fiúknak, amit ők elfogadtak, hogy nálam olyan demokrácia van, ahol én vagyok a diktátor. A mérkőzésen és az edzéseken én vagyok a főnök, de a szabadidőben bármikor össze tudunk ülni egy mérkőzést megnézni.
A férfi felnőtt csapat már egy más világ. Főleg azért, mert játékosból lettem edző, és a csapatom összes tagjával játszottam együtt. Több játékosom idősebb is nálam, de úgy gondolom, hogy elfogadták ezt a helyzetet, hiszen egy-két kisebb konfliktustól eltekintve mindig mindent megoldottunk. Célunk nem lehet más, mint megnyerni a bajnokságot és egy osztállyal feljebb kerülni. Az utánpótlásban fejlődő gyerekek számára a felnőttjátékosoknak példaképpé kell válni, ezzel a gyerekeknek célt mutathatunk a fejlődésre.”
– Mik a céljaitok a legfiatalabbakkal? Vannak elvárások vagy bármi, ami alapján dolgoztok?
„A legfiatalabbaknál a cél egyértelműen a nevelés és a képzés, ami kéz a kézben jár. Helyezés miatti elvárás nincsen az utánpótlásban nevelkedő játékosainkkal szemben, ellenben a küzdeni akarás, kitartás, az egymás iránti és a kézilabda iránti tisztelet mindig cél és elvárás minden játékossal szemben.”
– Az ifisták és a felnőttek, ha jól tudom, ők már együtt eddzenek. Megnehezíti ezt a helyzetet, vagy az ifisták szépen lassan felnőnek erre a szintre?
„A tavalyi évben még azt mondtam volna, hogy akadály volt, de együtt közösen megoldottuk, hiszen az edzésen mindenki tudta a dolgát és ennek megfelelően végezte a feladatot. Idén a különbségek a két csapat között szépen lassan, de kezdenek eltűnni. A legnagyobb nehézséget nekem kell kezelni, hiszen ezeken a közös edzéseken 20-21 fő vesz részt 3 kapussal. Olyan edzésprogramot kell összeállítani, hogy az ifjúsági csapatnak és a felnőtteknek is fejlesztő hatású legyen. Van 4-5 olyan, még serdülőkorú játékos, akik már erőteljesen kopogtatnak, vagy inkább döngetnek a felnőtt csapat kapujában.”
– Jövőre páran a felnőtt csapatban is fognak játszani, előre láthatóan az ők beépítése a cél a felnőtt csapatban? És a felnőtt csapat célja, célkitűzése mi a hátralévő szezonban?
„Az egyesületnek két célja van a jövőre nézve. Az egyik, hogy minél előbb stabil NB II-es férfi felnőtt csapata legyen Komáromnak. A másik pedig, hogy a jövőben ebben a csapatban minél több helyi kötődésű játékos szerepeljen. Szerencsénkre a serdülő és ifjúsági csapatban is több olyan játékost is látunk, akik hosszútávon meghatározó játékosai lehetnek a felnőtt csapatnak. Még nagyobb öröm, hogy alsóbb korosztályokban is vannak olyan tehetséges gyerekek, akiket, ha itt tudunk tartani és kellő munkát fektetnek bele, az szép jövőt vetít előre.”
– Csodálatos célok, reméljük sikerülnek. És még egy fontos kérdés. A jövőre nézve milyen céljaitok vannak, akár minden korosztályban? Anitától is már hallottunk párat, Neked netán van még valamiféle elképzelésed?
„Úgy gondolom, hogy célok nélkül felesleges lenne dolgozni. Szeretném, ha az egyesület folyamatosan fejlődne, nyitnánk az új területek felé.”
– Köszönjük Bence, hogy a rendelkezésünkre álltál!
___________________________________________________________________________
Egy edző dolga sem egyszerű. Közös edzések, a fiatalok továbbképzése és még a felnőttek irányítása sem lehet egy egyszerű feladat. Bencétől megtudhattuk, hogy az utánpótlás nevelésére kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni, hiszen a gyerekekkel a legkönnyebb megszerettetni a kézilabdát.
A következő legfontosabb dolog, hogy mindig legyen egy célunk, ami után haladunk és ami felé saját magunknak járjuk ki az utat. Ez az, ami előrébb vihet bennünket a közös munka mellett.
Legközelebb egy újabb edzőt kérdezünk meg, hogy meséljen kicsit a foglalkozásokról és a kézilabdáról az egyesület körül. Addig is pedig hajrá KVSE!